Leírás
Egy véletlen találkozás kibogozhatatlan hazugságok szövevényére derít fényt a népszerű szerző, Mary Kubica pompás új pszichothrillerében.
A zuhogó esőben Heidi megpillant egy lányt a peronon, aki egy kisgyermeket szorongat a karjában. Elindul vele a vonat, sebesen elsuhan mellettük, ám a lány nem megy ki a fejéből…
Heidi Wood mindig is hitt a jótékonykodásban: egy nonprofit szervezetnél dolgozik, kóbor macskákat fogad be. Azt azonban már megdöbbenéssel fogadja a férje és a lánya, amikor egy Willow nevű fiatal nővel és annak négy hónapos kisbabájával érkezik haza. A zilált és a jelek szerint magányos teremtés akár bűnöző is lehet – vagy még rosszabb. Ám Heidi a családja ellenvetései dacára úgy dönt, menedéket nyújt az otthonukban Willow-nak és gyermekének.
A következő napokban az asszony segíteni próbál a lánynak talpra állni, de ahogy egyre több részlet bukkan felszínre Willow múltjából, Heidinek el kell döntenie, meddig hajlandó elmenni egy vadidegen kedvéért. Ami csupán egy jó szándékú gesztusnak indult, hátborzongató és kiszámíthatatlan történetbe fordul…
„Hipnotikus pszichothriller.” – People
„Hipnotikus, és minden, csak nem kiszámítható.” – Kirkus
„Remek pszichothriller… lenyűgöző.” – Publishers Weekly
„Ez a könyv remek ürügy álmatlanságban szenvedőknek, hogy egész éjjel fenn maradjanak.” – Kirkus Reviews
„Mesterien szőtt, feszült történet… ez nem a szokványos játék pszichopatákkal; mindenki súlyosan vétkes, de mélységesen emberi.” – Vulture
„Izgalmas és tanulságos… A fogadott lány magasra teszi a lécet a műfajban.” – LA Times
A szerzőről
MARY KUBICA
Mary Kubica történelem és amerikai irodalom szakon végzett a Miami Universityn az Ohio állambeli Oxfordban. Férjével és két gyermekével Chicago mellett él, szeret fényképezni, kertészkedni és a helyi állatmenhely lakóit gondozni.
Harmadik regényében, a 2016 tavaszán megjelent Ne sírj, kislány!-ban a tőle megszokott hipnotikus erővel vonja be olvasóját szereplőinek titkokkal és sötét szenvedélyekkel terhes világába.
Az írónő hivatalos honlapja.
(A szerző fotója: © Sarah Jastre)
