Kedves szerzőnk: Nora Roberts
Kellemes olvasást kívánunk!

Heti kétszer új részeket közlünk kedvenc íróink regényeiből. Felhívjuk olvasóink figyelmét, hogy az online regények szerzői joga értelmében a történetek kizárólag olvasásra engedélyezettek. Azok magánhasználaton kívüli másolása, terjesztése, közzététele büntetőjogi felelősséget von maga után!

Baby Orang Utan hanging from a rope

A szerencsés hármas

15-16. FEJEZET

15. FEJEZET



Dane olyan ingerülten meredt Charlene zárt ajtajára, hogy a tekintete szinte lyukat égetett a fába. Ökölbe szorította a kezét és ismét dörömbölni kezdett.
– Nem viccelek, Leenie! – figyelmeztette a lányt. – Ha fel akartál bosszantani, akkor sikerrel jártál – mondta, de a hangját nem emelte fel, mivel tisztában volt vele, hogy az ajtó gyér minősége miatt erre semmi szükség. Tudta, hogy Charlene odabent van és kiválóan hallja minden egyes szavát. – Nyisd. Ki. Az ajtót.
Dane hallotta, ahogy megcsikordul a retesz, és Charlene ingerült mozdulattal kinyitotta az ajtót. Mezítláb volt, és egy selyemruhát viselt, amelyet elöl egészen az aljáig gombok díszítettek. A ruha olyan jól állt neki, hogy a piros szín egészen más jelentést kapott általa. A tekintetéből áradó rideg megvetés pedig új értelmet adott a fagyos szónak.
– Ezt szándékosan csinálod, ugye? – vonta kérdőre a férfit.
Dane minden erejét összeszedte, hogy a figyelme ne kalandozzon a krémszínű mellre, amelyet szabadon hagyott a ruha kigombolt nyakkivágása. Charlene szemmel láthatóan úgy döntött, hogy a divatot illetően nem követi Jackie nénit. Hála az égnek!
Mit csinálok?
A lány dühösen meredt a férfira.
– Az a helyzet, hogy az agyamra mész!
Dane maga sem tudta, hogy történhetett, de váratlanul apró kacaj hagyta el a száját. Ettől persze Charlene arckifejezése még zordabbá vált. Megrántotta a kilincset, és az ajtó majdnem bezárult, de a férfi könnyedén megállította. Belépett és a vállát nekitámasztotta, hogy Charlene ne tudja becsukni.
– Nem hívtalak be – sziszegte a lány, s a szeme résnyire szűkült.
Dane felhorkant.
– Drágám, az üzenet, amelyet nekem hagytál, felér egy meghívással, és ezt te is tudod.
Charlene karba tette a kezét, majd felszegte az állát. A lábán, amellyel a vakítóan fehér szőnyegen dobolt, vörösen izzott a körömlakk. Kizárólag Charlene Kelley-nek volt mersze hófehér szőnyeggel díszíteni a lakását. Még a bútorai is fehérek voltak. Az egyetlen színforrást a falon függő, megfejthetetlen, modern festmények jelentették.
Na és persze ő maga, a rendkívül színes egyéniségével. Még akkor is elragadó volt, amikor szó nélkül füstölgött magában, mint most.
Dane úgy döntött, kivárja a sorát. És végül, ahogy mindig, a türelme ezúttal is meghozta a gyümölcsét.
– Mi volt olyan égetően fontos, hogy képtelen voltál egy-két órát szakítani az anyám almás pitéjére? – csattant fel sértődötten a lány.
Dane állkapcsa sajgott, mivel már jó ideje összeszorítva tartotta.
– Talán aggódtam az ép elmém miatt.
Charlene szóra nyitotta a száját, majd bezárta. Lesütötte a szemét, hogy a pillái eltakarják a tekintetét. A csillogó körömlakkal díszített lábujjait a szőnyegbe mélyesztette.
Dane felsóhajtott.
– Az anyám kiskutyája beszökött a lovak istállójába. A kölyök jól van, de úgy megijesztette az egyik új lovunkat, hogy az kitört a bokszából. Meg kellett várnom, amíg az állatorvos kiért a farmra.
Charlene tekintete ismét a férfira szegeződött, és a homloka gondterhelt ráncba szaladt.
– Azért nem kellett elaltatnod, ugye?
De igen. Csakhogy Dane nem akarta, hogy a lány egy olyan ló miatt sírjon, amelyet még sosem látott, így olyasmit tett, amit még soha. Megrázta a fejét és ezzel hazudott.
– Mihez kezdjek veled, Leenie?
Amint Charlene betöltötte a tizenhatodik évét, Dane fülig szerelmes lett belé. Mivel azonban tíz évvel idősebb volt nála, a józan ész azt diktálta, hogy hagyja békén a lányt.
Miután a tizennyolcadik születésnapján elfújta a gyertyákat a rózsaszín és fehér mázzal bekent, csillogó tortáján, Charlene bejelentette, hogy Kaliforniába indul szerencsét próbálni. Így is tett, amint leérettségizett és befejezte a gimnáziumot.
Alig várta, hogy maga mögött hagyhassa Red Rockot. Dane pedig semmi másra nem vágyott, mint hogy örökre együtt maradhasson vele.
Tíz év volt közöttük, így elég idős volt ahhoz, hogy meglegyen a magához való esze. Soha nem nyúlt hozzá egy ujjal sem. Egyszerűen csak feleségül kérte.
A sűrű, barna szempillával szegélyezett kristálytiszta kék szempár rászegeződött.
– Mit akarsz tenni?
Dane halkan káromkodott egyet.
Majd átölelte a lányt.
Charlene lélegzete egy pillanatra elakadt, de nem lökte el magától a férfit. A keze a nyakára simult és átkarolta.
– Úgy tűnik, ez az egyetlen tisztességes módja annak, hogy kommunikáljunk – mondta Dane rekedt hangon, és gyors mozdulattal lehúzta a ruhát Charlene válláról.
A selyem lágyan a földre hullott és csillámló vörös halomban hevert a hófehér szőnyegen. Charlene ott állt előtte és finom, forró testét nem fedte más, csak egy bugyi.
Dane már nem volt huszonnyolc éves. A lány pedig jócskán elmúlt tizennyolc.
A karjába emelte és odasétált vele az ágyához.